Heló sziasztok!

Lassan ittt a karácsony. Második advent vasárnapja van, Egyedül ülök itthon, gyerekek már úton Pest felé.Ilyenkor sokszor az veszem észre, hogy ülök a cserépkályha mellett és magam elé meredek. Sok gondolat kavarog a fejemben ilyenkor, szomorú és boldog is.

 Az elmúlás fájdalmas dolog. Szomorúan gondolok azokra akik már sajnos nem lehetnek köztünk. Ismerősökre, barátokra, de kedvenc előadómra Jimmyre is. Sok dolog van, amit még elmondhattam volna nekik. Jimmyvelsajnos soshasem tudtam találkozni élőben. (Egyik ismerősömnek sikerült viszont, a vele készült képe ma is ott van kirakva a hűtőre)Bár biztos sokan mondták neki élőben is, hogy mennyire szeretik az emberek a dalait, de biztos örült volna, ha tőlem is hallja. Azt ovlastam, hogy nagyon szerette a rajongók köszöntéseit,

Nehéz elfogadnom ,hogy vannak akiknek előbb kellett elmenniük, de az élet már csak ilyen. Nem fer. Egydül talán az vígasztal, hogy ők biztosan egy jobb helyen vannak már..Sovány vigasz, de segít abban , hogy elteljenek a mindennapok és tudjam csinálni a dolgomat. Ki kell tartani az életben, mert csak így sikerülhet. Fontos, hogy emlékezzünk RÁjuk mikor van időnk, mert így tovább élnek a szívűnkben szeretetben.Itt vannak ők köztünk, angyalokként. Vigyáznak ránk és segítenek felállni, ha térdünk megrogyott. Mert sajnos ez az élet rendje, és ne mtudunk rajta változtatni.

Ha majd nem leszek melletted én,
Te csak menj tovább a szeretetért,
ha majd nem leszek megértenéd,
ami egyszer indult százszor véget ér.

Zámbó Jimmy - Ha majd nem leszek melletted én